Sárospataki Füzetek 2023/3. – Szerkesztői előszó

„Ha a diáklélek a határtalan lehetőségek tere,
a pataki különösen predesztinálva van erre, úgy azonban,
hogy ebben a lehetőségében nem vész el a semmiben,
mindig van szempontja, álláspontja, ahonnan nagy áttekintéseket tehet.”
Újszászy Kálmán: A pataki diák lelki arca

Ahogy létezik sorsdöntő jelentőségű, megfelelő időpillanat, úgy léteznek a bizonyos feladatok elvégzésére elhívott, megfelelő emberek is. Minden bizonnyal ilyen volt az 1908-ban született dr. Harsányi István is, akinek közel egy évszázadot felölelő élete Sárospatak vonzásában és szolgálatában telt.

Patakon tanított apja ‒ az irodalomtörténész-zseni, akit földműves szülők gyermekeként a tehetség és gondviselés az Akadémia küszöbéig repített, és a küszöb átlépését csak halála akadályozta meg ‒ és anyai nagyapja, a Bibliát fordító Radácsi György. A Kollégiumhoz kötötte ifjúsága, majd egyetemi tanulmányai, az Eötvös Kollégium és a genfi peregrináció után pedagógusi pályakezdése is. Patakon indította
útjára ifjú tanárként a népi tehetségek iskoláztatását zászlajára tűző tehetségmentés programját, melynek számos kitűnő embert köszönhet az ország. Patakból táplálkozott és Patakra támaszkodott akkor is, amikor a Magyar Népi Művelődési Intézet élén 1946 és 1948 között a parasztság művelődésének intézményes kereteit igyekezett megteremteni munkatársaival.

Az 1948-as kommunista hatalomátvétel Harsányi karrierjét is megtörte. A Magyar Népi Művelődési Intézet éléről a Gyermeklélektani Intézetbe, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi Pszichológiai Intézetének jogelődjébe került. Itt Édouard Claparède és Jean Piaget egykori tanítványaként új feladatok elé nézett: ifjúságpszichológiai kutatásokat végzett 1968-as nyugdíjazásáig. Ebben az időszakban, részben
pataki tanárságának élményeiből táplálkozva írta a Fiúk könyve, az Ifjúkor és A tanulók megismerése című könyveit.

Pszichológiai kutatásai másik területének, a szervezet- és vezetéslélektannak a gyakorlatba való átültetését jelentette a Sárospataki Öregdiákok Budapesti Baráti Köre életének újraindulása. 1969-es nyugállományba vonulásától Harsányi teljes odaadással fordult az öregdiákság életének és Sárospatak fejlesztésének ügye felé, kulcsfontosságú lobbit szervezve az iskolaváros várossá fejlesztésének elősegítésére. Része volt az öregdiákok világtalálkozójának megszervezésében és a népfőiskolai
mozgalom újraindításában is.

Harsányi István élete összeforrt Sárospatakkal. Ahogy Újszászy Kálmánnak, úgy neki is sorsává vált a hegyaljai város, mely formálta őt, és melyet ő is formált.

A Sárospataki Füzetek 2023. évi 3. száma tanulmányainak szerzői: Balázsi Károly, Bartha Ákos, Bolvári-Takács Gábor, Kattein-Pornói Rita és Kovács Áron e kivételes életmű előtt tisztelegnek, felvillantva és kontextusba helyezve Harsányi életpályájának egy-egy fontos állomását.

Összeállításunk kiegészül két fontos dokumentummal: Barsi Boglárka és Szabó Levente 1993 januárjában Harsányi Istvánnal készült interjújával és Pavletitsné Egressy Mária személyes hangú visszaemlékezésével.

Hosszú idő után a Sárospataki Füzetek lapjain kapnak nyilvánosságot azok a meg nem valósult építési tervek, melyeket Harsányi István kérésére készített két öregdiák: Ázbej Sándor és Rácz György építész.

Abbéli reményünkben ajánljuk a Sárospataki Füzetek összeállítását olvasóink jóindulatú figyelmébe, hogy azzal Harsányi István életműve az emlékezésen túl példává is válik. Példája annak az innovatív, célokat kitűzni kész, azokért tenni akaró, mi több, azok elérésére közösséget építeni képes személyiségnek, akiben felfedezhetjük a pataki diák lelki arcának lenyomatát.

Kovács Áron
a szám szakmai szerkesztője