Adonis mint síremlék Shakespeare Venus és Adonis című költeményében

Absztrakt

A dolgozat középpontjában az áll, hogy Shakespeare epillionjának főszereplői, Vénusz és Adonisz, hogyan viszonyulnak a szerelem, a halál, a hősiesség és az emlékezet témáihoz. Az elemzés egy ritkán idézett passzussal kezdődik, amelyben Vénusz megdorgálja Adoniszt, amiért olyan, mint egy "festett bálvány" és egy "értelmetlen kő". A két szereplő nézetei között éles ellentét feszül: Vénusz a szerelmet helyezi előtérbe a vitézséggel szemben, és úgy véli, hogy a legjobb módja annak, hogy emlékezzenek rá, az utódok születése, míg Adonisz a katonai dicsőségre és hírnévre törekszik. Ezt a konfliktust szimbolikus képek közvetítik, amelyek nemcsak a mitológia világára reflektálnak, hanem az Erzsébet-korszak változó vallási és kulturális kontextusára is, különösen a halottakról való megemlékezés új módjaira. A dolgozat azt vizsgálja, hogy Adonisz hősiesség iránti vágya és Vénusz dorgáló szavai hogyan tárják fel a megemlékezés lehetséges megközelítését.