Szabó Magda Freskó című regényének lelkészszereplői

Személyes érdeklődésből választottam témájául egy olyan magyar irodalmi művet, amelyben kiemelt szerepet kapnak a protestáns lelkészek ábrázolásai. Az irodalmi lelkészi portrék vizsgálatát a irodalom és a teológia metszéspontjában lévő interdiszciplináris területnek tekintem, ahol teológiai ismereteim segítséget nyújthatnak és új perspektívákat nyújthatnak.
A regény egy papi család egy napjának tizenhárom óráját öleli fel, de a szereplők belső monológjain keresztül megismerhetjük a család évekkel vagy évtizedekkel korábbi eseményeit is, beleértve a kataklizmákat is. A cselekmény 1954-ben játszódik. A földrajzi helyszín a konkrétumokat elmosó elbeszélési módszer miatt nem azonosítható. A tágabb helyszín Kelet-Magyarország, a szűkebb helyszín pedig a Nagy-Alföldön fekvő kisváros református templomának parókiája. Ugyanez vonatkozik a szereplőkre is. Bár a történetben jól ismert és befolyásos Áron-családok vezetékneveivel találkozunk, a szereplőkben nem lehet azonosítani valódi személyeket. A baljós nap a nyugdíjas lelkész (aki súlyos pszichiátriai betegségben szenved) feleségének temetése. Szokatlan módon ebben a családban senki sem gyászol, hanem mindenki feszülten várja a 
kilenc évvel ezelőtt elmenekült fiatalabbik lánya visszatérését. Néhányan szinte végzetes jelentőséget tulajdonítanak neki és a találkozás eseményének.
Két református lelkész él a családban. Az idős apa, az após szélsőséges, túlfeszített puritánsága eleve hideggé, távolságtartóvá és szeretetlenül tette a családi közösséget. A fiatal, aktív lelkész az ország első „béke papja”, aki a gyülekezetben végzett szolgálata mellett a városi tanács tisztviselője is. Összeférhetetlenségük és mérgező kapcsolatuk tovább rontja a családi légkört. A történetben más egyházi személyiségek is megjelennek, például egy püspök, aki nyilvánvalóan hatalmasság, és a temetési prédikátor, aki saját félelmeivel és alkalmazkodási kényszerével hitelesen illusztrálja a korszak embereinek (egyháziaknak) félelmeit. Minden szereplő történelmileg hiteles.
A regény üzenete többféle kapcsolatban is megfogalmazható. Ha egy városi környezetben élő értelmiségi család történetét nézzük, akkor elsősorban a hibás, gyakran kudarcos és bántalmazó kapcsolatokban eltöltött, többszörösen megsebzett és boldogtalan emberi életekre, valamint a velük szembeni személyes attitűdjeinkre koncentrálunk. Ha relevánsnak tartjuk, hogy ez nem egy tanár vagy orvos család története, hanem egy egyházi családé, akkor további egyházi és teológiai értelmezési lehetőségeket is figyelembe kell vennünk. Magda Szabó életművét ismerve az utóbbi összefüggést jogosnak tartom. Ebben az esetben a hibás, kudarcot vallott, bántalmazó, sebzett és boldogtalan emberek olyan papok, akiknek az élete nem harmonizál a bibliai normákkal és saját prédikációik üzeneteivel.
Személyes érdeklődésből választottam témámnak egy olyan magyar irodalmi művet, amelyben kiemelt szerepet kapnak a protestáns papok ábrázolásai. Az irodalmi papportrék vizsgálatát a irodalom és a teológia metszéspontjában lévő interdiszciplináris területnek tekintem, ahol teológiai ismereteim segítséget nyújthatnak és új perspektívákat nyújthatnak.
A regény egy papi család egy napjának tizenhárom óráját öleli fel, de a szereplők belső monológjain keresztül megismerjük a család évekkel vagy évtizedekkel korábbi eseményeit is, beleértve a kataklizmákat is. A cselekmény 1954-ben játszódik. A földrajzi helyszín a konkrétumokat elmosó elbeszélési módszer miatt nem azonosítható. A tágabb értelemben vett helyszín Kelet-Magyarország, a szűkebb értelemben vett helyszín pedig a Nagy-Alföldön fekvő kisváros református templomának parókiája. Ugyanez vonatkozik a szereplőkre is. Bár a történetben jól ismert és befolyásos Áron-családok vezetékneveivel találkozunk, a szereplőkben nem lehet valódi személyeket azonosítani. A baljóslatú nap a nyugdíjas lelkész (aki súlyos pszichiátriai betegségben szenved) feleségének temetése. Szokatlan módon ebben a családban senki sem gyászol, hanem mindenki feszülten várja a találkozást, a kilenc évvel ezelőtt elmenekült fiatalabbik lánya visszatérését. Néhányan szinte végzetes jelentőséget tulajdonítanak neki és a találkozás eseményének.
Két református lelkész él a családban. Az idős apa, az após szélsőséges, túlfeszített puritánsága eleve hideggé, távolságtartóvá és szeretetlenül tette a családi közösséget. A fiatal, aktív lelkész az ország első „békepapja”, aki a gyülekezetben végzett szolgálata mellett a városi tanács tisztviselője is. Összeférhetetlenségük és mérgező kapcsolatuk tovább rontja a családi légkört. A történetben más egyházi személyiségek is megjelennek, például egy püspök, aki nyilvánvalóan hatalmasság, és a temetési prédikátor, aki saját félelmeivel és alkalmazkodási kényszerével hitelesen illusztrálja a korszak embereinek (egyháziaknak) félelmeit. Minden szereplő történelmileg hiteles.
A regény üzenete többféle összefüggésben is megfogalmazható. Ha egy városi környezetben élő értelmiségi család történetét nézzük, akkor elsősorban a hibás, gyakran kudarcos és bántalmazó kapcsolatokban eltöltött, többszörösen megsebzett és boldogtalan emberi életekre, valamint az ezekhez való személyes hozzáállásunkra koncentrálunk. Ha relevánsnak tartjuk, hogy ez nem egy tanár vagy orvos család története, hanem egy papi családé, akkor további egyházi és teológiai értelmezési lehetőségeket is figyelembe kell vennünk. Magda Szabó életművét ismerve, az utóbbi összefüggést legitimnek tartom. Ebben az esetben a hibás, kudarcot valló, bántalmazó, sebzett és boldogtalan emberek papok, akiknek élete nem harmonizál a bibliai normákkal és saját prédikációik üzeneteivel.