A kóser törvények márki recepciója

Absztrakt

Az étkezési törvények márki recepciója

Mk 7,17-23: és ennek kontextusa egy kétszintű elbeszélés. Az első szinten a szöveg egy prófétai kritika, amely kezdetben a kézmosás farizeusi tra₂díciója, vagy általánosabban a tisztaság farizeusi felfogása ellen irányul. Ezen a szinten Jézus semmiképpen sem a judaizmustól való eltérésnek nyitotta meg az utat. Más szóval, Jézus nem tanított a Tóra étkezési törvényei ellen. A szöveg második szintje Márk értelmezése. Számára Jézus mondása az ételnek a csatornába való kiiktatásáról már nem csak azt jelentette (vagy elsősorban nem jelentette), hogy az erkölcsiség megelőzi a tisztasági kérdéseket, hanem azt is, hogy minden tiszta (vagyis a pogány krisztusiak számára). Márk tehát Jézus mondásában találta meg a pogány keresztényeknek a kóser törvények alóli mentesítésének alapját. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a márki értelmezés mögött az identitás problémáját fedezhetjük fel. Azzal, hogy a keresztények azt eszik, amit a zsidók nem ettek, egyértelműen jelzik, hogy immár kívül állnak a judaizmuson. A nem kóser ételek fogyasztása identitásjelző volt a (nem zsidó) krisztiánok számára, hangsúlyozva a judaizmustól való elkülönülésüket. A judaizmus és a kereszténység közötti határvonalak meghúzása fontos kérdés volt és maradt a korai kereszténységben. Akár allegorikusan értelmezték a kóser törvényeket (Barnabás, Alexandriai Kelemen), akár szó szerinti jelentésüket fogadták el (Jusztinusz), a közös teológiai álláspont az volt, hogy a zsidóság által értelmezett kóser törvények (Lev 11) nem érvényesek a keresztényekre. A gyakorlat azonban néha egészen más volt, mint a teo₂logikus gondolkodás: komoly problémát jelentett és jelent ma is, hogy a pogány keresztény közösségekre milyen mértékben vonatkoztak az étkezési törvények.