„Kevesen,” avagy Jézus Krisztus üdvtörténeti „pesszimizmusáról”

Szerzők

  • Virgil László Szerző

DOI:

https://doi.org/10.59914/SF.28.2024.2.9

Kulcsszavak:

egyetemes üdvösség, kárhozat, a világosság fiai, a sötétség fiai, apokatastatsis pantón

Absztrakt

A huszadik és huszonegyedik században a teológiai gondolkodásban egyre inkább teret nyer egyfajta "happy-endizmus", amelyben fokozatosan egyre inkább elterjed az egyetemes üdvösség feltételezése és a kárhozat megkérdőjelezett lehetősége (pl. az "üres pokol" elmélete). Olyan teológusok, mint Karl Rahner és Hans Urs von Balthasar, kiemelkedő példái ennek. Az egyik leggyakrabban idézett dictum probantium az 1Tim 2,4-ben Isten egyetemes üdvözítő akaratát hangsúlyozza. Tanulmányomban megmutatom, hogy az erre épülő érvek az isteni akarat egyediségének a priori feltételezéséből indulnak ki. Ugyanakkor hajlamosak szinte mindig csak azokat az újszövetségi verseket védeni, amelyek a tézis gyenge pontjainak tűnnek, például Jézusnak a Gehenennáról szóló kijelentéseit. Tanulmányomban három olyan - többnyire az egyetemes üdvösség mellett érvelők radarja alá csúszó - példát vizsgálok meg, ahol nem a kárhozat fenyegetése a probléma, hanem Jézus feltételezése a "kevesek" (oligoi) pozitív kimeneteléről. Ezek közé tartozik a keskeny kapu és a nehéz út képe, a sok elhívott, de kevés kiválasztott motívuma, valamint az e világ fiai és a világosság fiai közötti különbségtétel.

Letöltések

Megjelent

2024-06-27

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok

Kategóriák

Hogyan kell idézni

„Kevesen,” avagy Jézus Krisztus üdvtörténeti „pesszimizmusáról”. (2024). Sárospataki Füzetek, 28(2), 85-95. https://doi.org/10.59914/SF.28.2024.2.9