A tekintély és a reprezentáció válsága – Ki kit képvisel és milyen hatalommal az egyházban?

Absztrakt

A tanulmány célja két fogalom, a tekintély (auctoritas) és a képviselet (representatio) teológiai összefüggésének feltárása. Mindkét fogalom egyszerre utal az egyház életének és kormányzásának jó rendjére, valamint annak válságára. A kérdés az, hogy milyen teológiai, spirituális, jogi, egyházjogi, személyi és társadalmi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az egyház szolgálatának különböző szintjein annak képviselete helyesen értelmezett tekintéllyel valósuljon meg. Az elemzés először a tekintély társadalomtudományi értelmezését és politikai filozófiában betöltött szerepét mutatja be, majd annak sajátosan teológiai értelmezésére tér át. Arra a következtetésre jut, hogy bár az egyházban minden tekintély Krisztustól, a Szentírásból és az apostoli hagyományból ered, a történelem során ennek helyébe egyre inkább az egyháznak mint vallási szervezetnek a tekintélye lépett. Ez további válságokat idézett elő, és hozzájárult a tisztség, illetve az egyházi vezetés jelentésének félreértelmezéséhez, valamint olyan hatalmi struktúrák kialakulásához, amelyeket még a reformáció egyházai sem tudtak teljes mértékben korrigálni. Mindez a képviselet válságára is hatással van. Az előadás ezért felhívja a figyelmet a válság lehetséges okaira, keresi a teológiai korrekció lehetőségeit, valamint a képviselet és a tekintély helyes református értelmezését, továbbá ennek gyakorlati következményeit az egyház és a civil társadalom életére nézve.Kulcsszavak: tekintély, képviselet, az egyházi vezetés értelmezése.