Térdre kényszerítve vagy térdre ereszkedve?

Absztrakt

A mindenkori egyház éppen aktuális kríziseinek egyik legbiztosabb kezelési lehetősége abban van, hogy megkeresi eredeti küldetését, és tisztán látja rendeltetését. Az egyház önértelmezésének kérdése így alapvető dolog. Amennyiben a Szentírás szerint történik, úgy magában hordozza a kivezető út megtalálását abból a helyzetből, ami tulajdonképpen az önértelmezés deformitásából eredt. Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy az aktuális krízisek nem vezethetők vissza egyetlen pontra, egyetlen személyhez. Ennek feltárását minden esetben rendszerszemlélettel kell elvégezni. Korunk krízishelyzetének értelmezéséhez, a megoldáshoz vezető út megtalálásához Pál apostol megközelítését ajánljuk, amely az egyház és az egyház tagjai Istenhez való viszonyulásában fogalmazható meg. Ez pedig az Úr előtti térdhajtásban valósulhat meg: „meghajtom térdeimet az Atya előtt” (Ef 3,14).Ennek a perspektívának a hiánya tévedésben tart, s megakadályozza a helyes aktuális küldetés beteljesítése mellett az egyház eszkatalogikus látását, mely szerint: „Jézus nevére minden térd meghajol…” (Fil 2,10).