A hatalomközpontú egyháztól a Krisztus-központú egyház felé

Absztrakt

Az egyházunk közéletét felkavaró botrány személyi kérdésein túl alig esett szó arról a centralizált egyházszervezeti struktúráról, amely lehetővé teszi olyan hatalmi gócok kialakulását egyházunkban, amelyek ezután bevonzhatnak hatalmi ambíciókkal rendelkező személyeket. E hatalmi gócok alkalmasak és tendálnak is arra, hogy paktumokat kössenek más, különösen világi hatalmi centrumokkal. Meggyőződésem, hogy lelki megújulásunk érdekében itt az ideje lefolytatni református anyaszentegyházunk szervezeti megújulásával kapcsolatos, a rendszerváltozás óta meg-megújuló vitákat, amelyek segíthetik a hitvallásainknak megfelelőbb szervezeti-döntéshozatali struktúrákhoz való eljutást – vagy visszatérést. Átgondolandó az egyházkerületek, valamint a velük járó a püspöki tisztség és az elnökségi tanács felszámolása. Ideálom egy felnőtt, hitben érett egyháztagokból álló, átlátható és elszámoltatható, magabíró Krisztus-központú egyház, ahol lelkészek és nem lelkészek egymással szemmagasságban, Istenhez egyenlő közelségre, egymás javára szolgálnak. A gyülekezeti közösségek szoros kapcsolatot tartanak a hatalmi gócoktól megtisztított, a legszükségesebbre szorítkozó, nyilvánosan működő egyházi vezetési struktúrákkal, amelyekben a testületek a tényleges döntéshozók. Egyebekben az egyházszervezet tehetetlen és tétlen is. A tisztségeket közösségi kiválasztás útján, és nem lojalitás-centrikus érdekviszonyok szerint elosztva töltik be. Az egyházi szolgálatok nem vállalnak több feladatot, mint amennyit maguknak az egyházközségeknek a kebeléből jövő szolgálatok jelentenek. Az egyházi bürokrácia a lehető legkisebb. Intézményeink vezetése és fenntartása elkülönül egymástól. Közösségeinket nem érdekek, hanem Krisztus szeretete tartja össze. Az egyház tevékenységének fókuszában pedig megmarad a lelki növekedés, a világban való szolgálat és a missziói parancs követése.