„Kevesen,” avagy Jézus Krisztus üdvtörténeti „pesszimizmusáról”

Absztrakt

A huszadik és huszonegyedik században a teológiai gondolkodásban egyre inkább teret nyer egyfajta "happy-endizmus", amelyben fokozatosan egyre inkább elterjed az egyetemes üdvösség feltételezése és a kárhozat megkérdőjelezett lehetősége (pl. az "üres pokol" elmélete). Olyan teológusok, mint Karl Rahner és Hans Urs von Balthasar, kiemelkedő példái ennek. Az egyik leggyakrabban idézett dictum probantium az 1Tim 2,4-ben Isten egyetemes üdvözítő akaratát hangsúlyozza. Tanulmányomban megmutatom, hogy az erre épülő érvek az isteni akarat egyediségének a priori feltételezéséből indulnak ki. Ugyanakkor hajlamosak szinte mindig csak azokat az újszövetségi verseket védeni, amelyek a tézis gyenge pontjainak tűnnek, például Jézusnak a Gehenennáról szóló kijelentéseit. Tanulmányomban három olyan - többnyire az egyetemes üdvösség mellett érvelők radarja alá csúszó - példát vizsgálok meg, ahol nem a kárhozat fenyegetése a probléma, hanem Jézus feltételezése a "kevesek" (oligoi) pozitív kimeneteléről. Ezek közé tartozik a keskeny kapu és a nehéz út képe, a sok elhívott, de kevés kiválasztott motívuma, valamint az e világ fiai és a világosság fiai közötti különbségtétel.