Mártírok, hitehagyók, emigránsok: A gályarabperek evangélikus vádlottjai

Absztrakt

A gályarabperek által kiváltott evangélikus emigrációról fennmaradt források nagy népmozgásra utalnak. A menekültek ellátása és integrálása jelentős erőforrásokat kötött le, jelenlétük meghatározó volt a nyilvános kommunikációban, és a sikeresen integrálódott szakemberek tartós szociális hálózatokat építettek ki. A magyarországi emigránsok igen hatásosan kommunikáltak és sikeresen játszották el a hangos kisebbség szerepét. Az emigráció kedvelt műfaja a prozopográfiai szempontból igen jelentős forrásértékkel bíró alkalmi nyomtatvány, a másik gyakori megnyilatkozási forma pedig a vitairat. Az emigránsok többsége ugyan 1681 után hazatért Magyarországra, de néhány év alatt sokan gyökeret vertek, egzisztenciát teremtettek maguknak idegen földön. A külföldön sikeresen integrálódott magyarországi teológusoknak jutott a patrónusi és hídszerep, hogy ösztöndíjakkal és kapcsolatrendszerrel támogassák a következő peregrinusgenerációkat. A Németországban maradt emigránsok közvetítőként kulcsszerepet játszottak a könyvek forgalmában és az új eszmei irányzatok magyarországi befogadásában.