„A kegyelem mindig csak a pillanat műve?”

Egy regényrészlet tanulságai a prédikálásról a német homiletika szemüvegén át olvasva

Absztrakt

A tanulmány összefoglalja a német szerző Kurt Ihlenfeld Wintergewitter című regényéből vett homiletikai tanulságokat, a német homiletikai hagyományt referenciapontként felhasználva. A regény történelmi hátterének bemutatása után a szerző három szempontból vizsgálja a prédikáláshoz és a prédikációkhoz kapcsolódó teológiai kérdéseket. Először a prédikátor szándékait és a prédikáció tartalmát veszi górcső alá. A homiletika történetének rövid bemutatása után Ruth Conrad, Friedrich Mildenberger, Gottfried Voigt és Eberhard Jüngel véleményét vázolja fel erről a témáról. Másodszor, a szerző a prédikálás hatékonyságának és hatástalanságának kérdésével foglalkozik. Ehhez kapcsolódóan, az augsburgi hitvallás egyházi koncepciója alapján, Frank M. Lütze és Reiner Preul megközelítéseit felhasználva magyarázza a hit általi megigazulás dogmatikai kérdésének homiletikai relevanciáját. Harmadszor, Martin Buber filozófiai párbeszédelméletét felhasználva vázolja fel a prédikálás interperszonális jellegének homiletikai következményeit, amint azt Emil Brunner, Imre Veöres, Michael Lorenz, Albrecht Goes és Geritt Hohage tárgyalják. A záró összefoglalás megkísérli feloldani a tanulmány által felvetett feszültségeket az augsburgi hitvallás egyházi szolgálatról szóló ötödik cikkének értelmezésével, hogy megválaszolja a regény címében szereplő prédikátor által feltett kérdést.