A csodarabbik és a zsidó szociális gondoskodás Sátoraljaújhelyen, Olaszliszkán és Bodrogkeresztúron

Absztrakt

Dolgozatomban amellett fejtem ki érvrendszerem, hogy a zsidó szociális gondoskodás nemcsak történeti jelenség, hanem teológiai realitás. A csodarabbi intézményt nem mint babonás, a néphithez köthető gyakorlatot, hanem mint a cedaka normatív rendjébe illeszkedő jelenséget vizsgálom. Elemzésemben a sátoraljaújhelyi, olaszliszkai és bodrogkeresztúri csodarabbik működésén keresztül nyitok ablakot a karizmatikus vallási vezetők szociális szerepére. Érvrendszerem szerint a csoda nem irracionális anomália, hanem vallási nyelv, és mint ilyen a gondoskodó Isten jelenlétére utal. Értelmezésem szerint a cádik közvetítő szerepet tölt be a rászorulók és a közösségi erőforrások között, ezzel elősegítve az adományok redisztribúcióját. Kritikát fogalmazok meg azokkal a racionalista megközelítésekkel szemben, amelyek a csodarabbikat folklorisztikus vagy irracionális jelenségként értelmezik. Ezzel ellentétben teológiai-szociáletikai apologetikai keretet használok, amelyben a hit és a társadalmi felelősség szorosan összekapcsolódik. Állításom szerint a csodarabbik tevékenysége nem deviáció, működésük a zsidó társadalometika koherens megnyilvánulása. Kitérek a neológ és haszid megközelítések közötti kontrasztra is, amelyet eltérő vallási autoritásformák konfliktusaként értelmezek. Konklúzióm, hogy a csodarabbik a zsidó szociális gondoskodás teológiailag megalapozott és társadalmilag működő modelljeiként érthetők meg.