A Magyarországi Református Egyház intézményes gyermekvédelmi rendszere

Absztrakt

A tanulmány a magyarországi református gyermekvédelmi rendszer elemzését interdiszciplináris keretben végzi, a jogi, szociálpolitikai és teológiai dimenziók integrált vizsgálatával. Alapvető tézise szerint a Magyarországi Református Egyház által fenntartott gyermekvédelmi struktúra egy hibrid normatív-institucionális modellként írható le, amelyben a közfeladat-ellátás világi jogi meghatározottsága és a teológiai-antropológiai alapokon nyugvó diakóniai szemlélet kölcsönösen alakítják egymást.

A vizsgálat kiindulópontja a gyermek teológiai-antropológiai értelmezése, amely a gyermeket mint relációs lényt és veleszületett méltósággal rendelkező személyt határozza meg, kritikai perspektívát kínálva a funkcionalista gyermekvédelmi megközelítésekkel szemben. Ezt követően a tanulmány feltárja a magyar gyermekvédelmi rendszer többszintű struktúráját, valamint az egyházi fenntartók – különösen a Református Szeretetszolgálat – szerepének erősödését a jóléti pluralizmus kontextusában.

Az elemzés rámutat, hogy a református modell sajátossága a hálózatos működés és a közösségi beágyazottság, amelyben az intézményi, közösségi és spirituális erőforrások integrált módon jelennek meg. A tanulmány következtetése szerint e megközelítés egy relációs és értékalapú gyermekvédelmi paradigmát kínál, amely hozzájárulhat a gyermekvédelem inkluzívabb és fenntarthatóbb újragondolásához.